Holdfogyatkozás

A jelenség háttere

A holdfogyatkozásokkor égi kísérőnk a Föld árnyékába merül be, és ez alatt fokozuatosan elvörösödik. A Föld árnyéka két elkülönülő részből áll, egy ún. félárnyékból (penumbra) és egy teljes árnyékból (umbra). A félárnyék területéről nézve a Föld csak a Nap egy részét takarja ki — a Hold itt alig sötétedik el. A Holdon álló megfigyelő innen részleges napfogyatkozást láthatna. Az árnyék belső tartománya pedig a teljes árnyék. Amikor a Hold ezen a területen halad keresztük, akkor a Föld itt teljesen kitakarná a napkorongot, azaz teljes napfogyatkozást figyelhetnénk meg égi kísérőnk felszínéről.

A jelenségre csak teleholdkor kerülhet sor, de mivel a Hold pályasíkja nem esik pont egybe a Föld napkörüli keringési síkjával, nincs holdfogyatkozás minden teleholdkor. Általában kísérőnk az árnyékkúp "alatt" vagy "felett" halad el.

Teljes holdfogyatkozás

A teljes árnyék területére közvetlen napfény nem jut be, de mégsem teljesen sötét. A napfény a földi légkörben megtörve, szóródva elvörösödik, és ide is behatol. Egy képzeletbeli holdi megfigyelő a Föld korongja körül egy vöröses fénygyűrűt látna. Ha a légkör éppen tiszta akkor sok fény jut az árnyékos részekre, ha pl. egy nagyobb vulkánkitörés során sok por jut a magaslégkörbe akkor sokkal sötétebb az árnyék. Ez a sejtelmes vörös fény világítja meg a Holdat a fogyatkozáskor.

» Emese útmutatója a fogyatkozás fotózásáról
» Bővebben a 2007. március 3/4-én éjjel látható fogyatkozásról
» A Magyar Csillagászati Egyesület megfigyelési tájékoztatója [PDF]

2007. február 28., 22:32