Hullócsillagok fotózása

digitális fényképezőgépekkel

A csillagászati fotográfiában az amatőrök számára a digitális gépek elöretörése számos területen új utakat nyitott. Nem kivétel ez alól a hullócsillagok, azaz a meteorok fotózása sem.

Sokan foglalkoztak a '80-as évek elején hullócsillagok fotózásával. Az általában 400 ASA érzékenységű filmek korszakában is, és ma is alapvetően szerencse kérdése volt egy-egy felvétel sikeressége. Ugyan a fekete-fehér filmeket magunk laboráltuk, mégis meglehetősen költséges volt a műfaj. A digitális fotózás azonban egyszeri beruházás után jelentősen olcsóbb tud lenni — így lehetséges hogy a meteorfotózás új fénykora köszönt be a közeljövőben.

Milyen gépekkel lehet eredményesen meteorokat fotózni?

Ahhoz, hogy meteorokat fényképezhessünk, szükségünk van egy olyan fényképezőgépre, amelyik képes legalább 15 mp hosszúságú expozíciós időkre. Rövidebb expozíciókkal is lehet persze próbálkozni — szerencséje bárkinek lehet, de rermészetesen még jobb, ha akár ún. B-időt is használhatunk. A legjobb eredményeket nagylátószögű objektívekkel érhetünk el, hiszen így az égbolt egy nagyobb területét tudjuk egyszerre kontroll alatt tartani. A cserélhető objektíves SRLR gépek itt is nagyobb szabadságot adnak. Mindenképpen fontos, hogy a gépet stabil állványra tegyük, és hogy távkioldóval exponáljunk.

Expozíciós adatok

Ebben a kérdésben meglehetősen nehéz okosat mondani, annyira sok, egymásnak ellentmondó szempontot lehet figyelembe venni. Így a következőkben ezeket szeretnénk felvillantani, leírva a személyes tapasztalatainkat — majd kinek-kinek a saját belátására bízva a döntést.

Az érzékenységet állítsuk a gép által megengedhető legnagyobb értékre — akkor is ha a kép már kicsit zajosodni fog, hiszen inkább legyen a felvétel kicsit zajos, de ezáltal a halványabb és/vagy gyorsabb meteorok is nyomot hagynak a képen. A rekeszt célszerű teljesen kinyitni, mert ekkor több fény jut az érzékelőre és a halványabb meteorok is megörökíthetőek.

Ha lehetőségünk van, válasszunk egy fényerős, nagylátószögű objektívet, akkor is, ha az nem autofókuszos, hiszen arra nem is lesz szükségünk. Az expozíciós idő maximális hosszát a fényszennyezés mértéke határozza meg. Ha nagy a fényszennyezés, akkor hosszú expozíció esetén a háttér világos lesz és nem fognak látszani a meteorok, csillagok.

Egy fényes Perseida meteor nyoma

Túlságosan hosszú időket sem érdemes használni, mert az esetlegesen az expozíció elején feltűnő halvány meteornyomok elveszhetnek a felnövekvő háttérzajban. Személyes tapasztalataink szerint Canon 350D esetén ISO1600 és f3,5 rekesz mellett a 18mm-es optikával nem sok értelme van a 30s-nál nagyobb expozícióknak. Így a külön fel nem jegyzett, a szobában megtalált meteorokhoz is használható pontosságú időadatokkal fogunk rendelkezni. Sötét vidéki égen így is rengeteg csillag lesz a felvételeken — tehát a meteornyomok kimérése sem okoz majd problémát.

Mindenképpen érdemes a gépünk által lehetővé tett legrövidebb időközöket hagyni két kép között a holtidők minimalizálása érdekében — ez viszont a hosszabb expozíciók mellett szól. Ez az időköz a Canon 350D esetében kellő éberséggel, vagy automatizált expozíciókkal 1-2 másodpercnél nem szokott több lenni!

Állókamera vagy vezetett felvétel?

Igazából mindkét módszerrel lehet szép képeket készíteni, és mindegyik mellett szólnak érvek. Az állókamerás képekhez nem kell plusz mechanikát cipelni, elég egy stabilabb fotóállvány is. A vezetett képeken gyönyörű csillagmezők előtt látszó meteorok ellenben a pontos időpont ismerete nélkül is kimérhetőek, és a látvány is sokkal szebb, valósághűbb. Jó kompromisszum lehet a rövid expozíciós idejű, de állókamerás képek készítése.

Ha nem használunk óraművet a Föld forgásának kompenzálására, akkor számítsunk arra, hogy már pár másodperces expozíciós idő esetén a csillagok már láthatóan elmozdulnak a képen. Mindez a meteorok fotózásakor nem feltétlenül hátrány, azonban a 30s-nál nagyobb expozíciók esetében a fotók kiméréséhez az expozíció kezdetét (vagy végét) valamint a meteor feltűnésének pontos időpontját is ismernünk kell.

Ennek elkerülésére tegyük a fényképezőgépet egy ún. óraműre. A nagy látószög miatt nem kell túl nagy pontosság. A követéssel szemben támasztott követelmények nem teljesíthetetlenek, már egy ún. pajtaajtó mechanika is elegendő lehet akár 5 perces képek készítéséhez is.

Milyen irányban fotózzunk?

Ha mindent beállítottunk, célozzuk meg a kiválasztott égterületet és kezdjünk el exponálni. Gyakorlatilag bármely égterületen láthatunk meteorokat, de legcélszerűbb a horizont felett 40-50° magasra nézni a géppel. A hullócsillagok a légkörben 100-120 km magasab égnek el, így a legtöbb esély ebben a magasságban van megpillantásukra.

Ha a Hold fénye zavar, célszerűbb égi kísérőnkkel átellenes irányban fotózni, ahol az égi háttér a legsötétebb.

Vezetett fotózáskor érdemes a raj ún. radiánspontja felé fordítani a gépet. A radiánspont az a hely az égbolton ahonnan a meteorraj tagjai érkeznek, és a szélrózsa minden irányában szertefutnak. Ez perspektivikus hatás következménye — az egymással párhuzamosan repülő porszemcsék látszólag a végtelenből, egy pontból érkeznek felénk, akárcsak az egymással párhuzamos vonatsínek.

Amire érdemes még figyelni

Figyeljünk az élesség állításra is. Amennyiben optikánk végállása éppen a végtelen állás is egyben akkor könnyű dolgunk van. Sok autofókuszos objektív azonban a végtelenen kicsit túl is állítható. Ilyen esetben pl. egy távoli lámpán állítsunk élességet (kis szerencsével az AF is "megfogja"), vagy készítünk próbafelvételt, majd a fényképezőgép kijelzőjén látott képet analizáljuk — lehetőleg teljes nagyításban. Ha a csillagok aprók, pontszerűek, akkor jó a fókusz, ha nem, akkor még állítani kell rajta. Néhány próbálkozás után elérhető, hogy szép, éles legyen a kép.

Objektív fűtőgyűrű

Különösen őszi- és téli éjszakákon gyakori, hogy a lehülő objektívre kicsapódó pára akadályozza a fotózást. Ez ellen kiváló lehet egy napellenzőbe rögzített ellenállásokból vagy elenálláshuzalból készített fűtőgyűrű. Ezt elemről táplálva, 1-2W teljesítményűre érdemes méretezni — így kicsit a környezet hőmérséklete fölé melegíthető az objektív frontlencséje, ami a párásodás megakadályozásához már éppen elegendő.

Indulás előtt ellenőrizzük, hogy megvan-e minden felszerelésünk, fel van-e töltve a fényképezőgép akkumulátora (ha van tartalék, akkor ellenőrizzük azt is), üres-e a memóriakártya, stb. Gondoljunk arra, hogy a hosszabb expozíciók intenzívebben fogyasztják az akkumulátorokat, a sűrűn készített képek pedig a memóriakártyákat töltik be pillanatok alatt. Ha van mód és lehetőség érdemes megoldani a gép hálózatról történő táplálását is.

Érdemes megfontolnunk a képek formátumát is. RAW formátumban kevesebb kép készíthető, és a gépek is lasabban írják ki a memóriakártyára, ellenben esetleg néhány halvány nyomot még kibányászhatunk belőle mint a JPEG állományokból.

Amennyiben fényképezőgépünk távvezérelhető és rendelkezünk laptoppal megfontolandó a képkészítés automatizálása. Ekkor pl. Canon gépek esetében a képek a számítógépre kerülnek a CF-kártya helyett, ami jóval több kép készítését teszi lehetővé.

Ha inkább esztétikai céllal fotózunk, figyeljünk arra is, hogy hogyan komponáljuk a képbe környező tájat — célszerű ha a táj elemei inkább csak kereteznek, éa a képterület nagyrészt az égbolté. Meglehetősen bosszantó tud lenni, amikor egy fényes hullócsillag éppen a képbe komponált fa mögött szalad el. Ilyen esetben természetesen óragépet nem is érdemes használni, hiszen ekkor a táj fog bemozdulni.

Mire is jó ez az egész?

Amennyiben több a rajhoz tartozó hullócsillag nyomát rögzítettük, akkor a radiánspont helyzete, a szemcsék naprendszerbeli pályája meghatározható — ezáltal értékes megfigyeléseket végezhetünk. Szintén hasznos információt adhat a rajtagok fényessége, jelentkezési sűrűsége — így ha tehetjük a fotózás közben figyeljük az égboltot, és jegyezzük fel pl. a tízpercenként érkező meteorok számát. Erre remek eszköz egy diktafon — pl. egy hangfelvételre is alkalmas MP3-lejátszóra több éjszakányi hanganyag is elfér.

Amennyiben a gépváz óráját a megfigyelés előtt beállítjuk, a meteorok feltűnésének időpontja is egész pontosan meghatározható. Ennek hiányában praktikus legalább utólag lefényképezni egy DCF-órát: a mutatott idő, és a képből kinyert adatok ismeretében minden felvétel készítésének időpontja pontosan meghatározható.

2006. november 14., 0:11