"Aktuális" gondolatok
Pénteken késő délután a Magyar Televízió két műsora között
az éjjel 22:15-kor kezdődő Aktuális c. hírműsor tartalmáról közölt ajánlatot. Kiírtak
két telefonszámot is, amin keresztül este 8 óráig lehetett volna szavazni arról,
hogy a nézők támogatnak-e a Duna magyarországi szakaszán bármilyen gátépítést.
Este letelepedtem a készülék elé, hogy meghallgassam a beharangozott Baja–Áder szópárbajt
az ügyben, no és felettébb kíváncsi voltam ennek a szavazásnak az eredményére is. Igen, sajnos csak
kíváncsi voltam — ugyanis miután rögtön az adás elején a műsorvezető kért mélységes elnézést
azért mert a két telefonszám kiírásával lóvá tették a nézőközönséget.
Véletlenül elfelejtették ugyanis, hogy a Matávval a telefonos szavazásokról kötött szerződést már
felbontották, így a hívások csak a vakvilágba futottak be. Nagynehezen elérték ugyan
a Matávnál, hogy az utolsó percekben befutott telefonokat számolni kezdték, így
meglehetősen gyorsan elhadarva megtudhattam, hogy kb. 500 volt az építkezést támogató
és nagyjából kétszer annyi az azt ellenző telefonok száma, de többet erről
a szavazásról nem tudtam meg a műsorban.
Töprengve néztem a meglehetősen egyoldalúra sikerült beszélgetést, hála az egyik fél leállíthatatlannak
tűnő szövegáradatának. A szövegek teljesen kampányszagúak voltak, ami végülis bocsánatos bűn a
parlamenti választások előtt egy-másfél hónappal. Töprerngésem csak fokozódott a műsor
végén feltűnő stáblistát szemlélve.
Rendező, gyártásvezető, szerkesztők, portás kutyája, és még ki tudja ki mindenki nem volt ott felsorolva. Ezek közül
vajon egy sem tudott a Matávval felmondott szerződésről? Egy állítólag aktuális hírműsor
készítői között nem lenne annyi információáramlás, hogy tudjon mindenki egy a
műsor tartalmát alapjaiban meghatározó változásról? Elég hihetetlenül hangzik.
Igaza volt a műsorvezetőnek, amikor azt mondta, hogy lóvá tették a közönséget. Azóta is az a
régi találós kérdés jár a fejemben, hogy mit kell tenni akkor, ha egy oroszlán megtámad minket a sivatagban,
semmi fegyverünk sincsen, csak egy alma van bevarrva a zsebünkbe, amit sehogyan
sem tudunk kivenni onnan... A nézők megtudhatták a megoldást:
Várni kell türelmesen, mert a türelem rózsát terem, és miután nincsen rózsa tövis nélkül, szerezhetünk egy tüskét. Ezzel
kiszedjük az almát a zsebünkből, eldobjuk azt, és mivel az alma köztudottan nem
esik messze a fájától, felmászunk a fára. Ezzel lóvá tettük az oroszlánt, felpattanunk
a hátára és elvágtatunk rajta.
Nem tudom, hogy van ezzel a tisztelt Olvasó,
de én speciel nehezen tűröm a nyerget...
Nyözö cikke az @GORA elektronikus magazinból
1998. április 4.
|
