Tavasszal könnyű volt, hiszen akkor nyíltak a tulipánok, a szegfűk, virágba borultak a
narancsfák is, ágaikon párt kereső, szabad madarak csicseregtek, a földeken keresztet
vetettek a még zölden hullamzó kalászok mellett. Volt lendület, hit, lelkesedés.
Aztán jött a nyár, olyankor állítólag az uborkának van szezonja. Helyette állandóan a
búza volt terítéken. Úgy mondják sok volt benne az ocsú, és nem is fizették meg
tisztességgel. Azért csak learatták. Tűzzel, vassal, vencsellővel...
A nyár vége felé betört a hideg, és kitört a hidegpolgárháború. A vájtfülűek szerint
ugyanis nincsen minden rendben a honi narancsfeldolgozó ipar környékén. Nemsokára az
is kiderült, hogy poloskák lepték el a narancsültetvényeket, és ezek tettek kárt a
termésben. A legújabb fejlemények szerint már a virágházba is beköltöztek ezek a
nemkívánatos rovarok. Többen is azt hitték, hogy a poloska jó csali, lehet vele
horgászni, így most aztán nagy tömeg ül ott, az Avaros két partján. Ki tudja miért,
egyelőre csupa kis halat fogtak.
Lassacskán a hegyaljai gazdák kerülnek fókuszba, ahogy a szépen gömbölyödő és színeződő
szőlőszemeket kóstolgatják. Nemsokára kiderül, hogy savanyú-e a szőlő az idén. Fontos
dolog ez. A virágok a tapasztalatok szerint nem ihatóak, azt meg még nem tudjuk,
fogyasztható-e a narancslé...
Nyözö cikke az @GORA elektronikus magazinból
1998. szeptember 1.
