Sztárkoldusok, koldussztárok

Budapest árnyoldalai

Nyözö, 1995. november 24.

Hallgatom a minap a 98 MHz FM-et — éppen alternatív rádióhallgatásra vágytam ugyanis. Éppen egy rádióriport ment a hajléktalanokról. Szépen beolvastak egy telefonszámot, hogy hol lehet átmeneti szállást találni, meg ilyenek. Kicsit elgondolkozatott a dolog. Sokféle hajléktalant láttam már, de olyat még nem, aki éppen rádiót hallgatott volna, majd rögvest startolt volna a telefonfülkébe.

Illetve láttam már hajléktalant telefonfülkében — igaz aludni. Van az Örs Vezér téren egy Telefonos névré hallgató szakadt figura, aki általában ott szokott aludni egy kártyás készülék alatt. Belegondolok, hogy van egy kb. 1m²-es, telefonos (a fülkék mostanság már visszahívhatók!) "öröklakása". Gondoltam rá, hogy egyszer leírom a számát, és felhívom, hátha jólesik neki. De a fickó zord és mogorva, legfeljebb a hó esik jól neki — azt sem fogadja szívesen. Biztosan jobb lenne neki a szálláson, de hogy jut el hozzá az informació??? Állítólag a buszokon, meg mindenfele hirdetik a telefonszámot. Mindenesetre én még nem láttam sehol... Talán a kocsmákban kellene kirakni. Aztán kérdés, hogy Telefonos tud-e olvasni? Mármint józan állapotában. Mert ilyenkor állandóan be van nála kapcsolva a fűtés a piásüveg formájában.

Az Örs Vezér másik sztárjelöltje egy öregasszony volt. Így, múlt időben, mert kb. két hónapja holtan találtak kedvenc falfelülete előtt. Az aluljáróban tanyázott általában, de csak éjszaka. Napközben ki tudja merre lófrált. Este 9 körül rendszeresen megjelent egy pár pakundekli dobozzal, és levackolt. Sokszor a falat nyalogatta. Ezért hívtak Falnyalónak. Pohárgyűjtögetőtől hallottam, hogy eltávozott közülünk...

Pohárgyűjtögető arról nevezetes, hogy állandó megélhetési forrást talált. Sok lángossütő, talponálló, meg hasonló kis zabálda van a téren. Ez a figura a kukákból összeszedi a használt műanyagpoharakat, majd szépen összerakja tornyokba a még épeket, és újból eladja az üzlettulajdonosoknak. Egy négykerekű kocsit húz maga mögött, azon viszi a szajrét. Féltékenyen őrzi a területet, volt már aki probálkozott itt a gyűjtéssel, de bunyó lett belőle.

Aki sokat jár a Nyugati pu. környékén, az biztosan látta már Királyt, aki az aluljáró menetrendtáblái között lődörög általában. Nagy bozontos haját félreismerhetetlen koronaszerű jelenség övezi. Az itt székelő igencsak népes kolónia népszerű tagja — sokszor adnak neki a különböző utaskifosztó büfék egy-egy pofa sört, meg némi harapnivalót...

Pillangó szintén eltávozott az elők sorából. Tetőtől-talpig tetoválások borították, amelyekre igen büszke volt. Általában a Belváros tájékán lehetett látni, és a város egyik legismertebb figurája volt. Gyanús körülmények között a Dunába fulladt.

Rajtuk kívül még nagyon sok, becenévtelen hajléktalan, csavargó, koldus alszik az utcákon. A menhelyeken állítólag mindegyiknek volna hely. De hogy jut el hozzájuk az információ???? Végülis nem írhatok pl. a kiraly@nyugatipu.hu címre elektronikus levelet.

Sokuk valóban züllöt alak, aki maga tehet sorsáról. Vannak azonban jóhiszemű, rendes emberek is közöttük. Velük ki törődik? Megkeseredetten alszanak az újságjukon, és nemigen állnak szóba idegennel.
— Én nem megyek szállásra. Nem kell a kegyelemkenyér. — mondja egyikük csöndesen. Beszélni kezd. Kiderül, hogy két éve rúgták ki, majd otthagyta a felesége is gyerekestül. Kirakták a lakásból is, nincsen hova mennie. Néha van munkája, az is feketén, éhbérért. Hirtelen elhallgat, elfekszik a villamosváró padján, és aludni tér.

Kis lelkiismeret furdalással lépek be a meleg lakásba. Kint -8 °C van. Vajon hányan alszanak most kint az utcákon?