A végtelen kezdete

Nyözö, 1996. január 1.

Új évet kezdtünk el a mai nappal. A Föld átsuhant a tér azon pontján, amelyet immár egy éve nem érintett. Pedig egyfolytában ezt teszi, minden pillanatban ahogy a kb. 30km/s-os sebességgel száguld hátán ezzel az izgága népséggel, amelyik azt hiszi magáról, hogy uralja a Földet.

Ezek a parányi, öntelt hangyák egyre nagyobbakat tudnak csípni az öreg Gaia testébe. Egyre nagyobbakat, miközben annyira eltompítja éleslátásukat saját hatalmuk éltetése, hogy észre sem veszik: már saját magukat csípkedik. Miben áll uralkodásuk a Föld felett? Szépen apránként bekábítószerezzük a Földanyát, és a narkotikumoktól már lázálmai, látomasai vannak. Az évmilliárdok alatt egyensúlyba kerult mérleg megbillenni látszik. Egyenlőre kicsiket leng, nyugtalanul mocorog a mutató, igaz időnkent ideges rángásokba kezd. Vannak akik kétségbeesetten probálják visszatartani, vannak akik pedig őket tartják vissza ettől, sőt egyre inkább belecsimaszkodnak a serpenyő szélébe, ugrálnak rajta, majd a világmérlegről lecsorduló értékeket saját zsebükbe eresztik. Ettől persze még nehezebbek lesznek — még jobban kibillentve ezzel a mérleget, még többet lecsapolva abból, amit néhány évmilliárd alatt a Föld összegyűjtött a mérleg serpenyőiben...

Igen, ezek mi vagyunk. Ilyenkor újévkor fogadkozások hulláma söpör végig kék bolygónk felszinen. Pedig újév napja is csak egy nap a sok közül. Miért nem lehet fogadkozások helyett cselekedni, miért ítéltetik eleve kudarcra annak a rengeteg érző, és jó embernek a kívánsága, tenniakarása, akik ráadásul többségben is vannak a Földön? Ha szelíden terjesztjük a szelídseget eltaposnak, ha pedig nem szelíd eszközökkel élünk, mi magunk is vadállatokká változunk. Mi az a hatalom, ami rendre megakadályozza a megoldást? Ha átveszi a jóság az iranyítást, hozzá kerül a hatalom. De vajon muszáj törvényszerűen minden hatalomnak elvevő hatalomnak lennie, amely állandóan csak elvesz, és soha nem ad semmit? Van egyáltalán kiút ebből? Ki tudja, hogy most a Történelemnek keresztelt folyó önirányító, vagy szabályozza valaki? Igazából senki sem tudja. Pedig ez a folyó éppen zuhatag felé tart — és mi mégis arrafelé evezünk teljes erőből. Önszántunkból? Beletörődésből?

Kijelöltünk magunknak a körön egy kezdőpontot, pedig a körnek nincs se vége, se eleje. Most ugyan ismét ott jártunk, de semmi sem kezdődott elöről, minden folytatódik...