Szeptember

HIX TIPP #2260

Nyözö, 1996. október 5.

Élénk harsanással válik le a naptár lejárt lapja, majd a galacsin a papírkosár felé repül. Meglepve néztem a mozdulatom nyomán feltárult oldalon a szeptember feliratot.

— Hát ez a nyár is elmúlt! — sóhajtok. A papírlabdacs közönyösen landol a kosár szélén, majd némi tétovázás után inkább a parkettát választja. Gyorsan végigpereg előttem a nyár összes fontosabb eseménye. Tábortüzes esték, csillagos égbolt, házibuli, hegyek-völgyek, utazások az országban mindenfelé. Kicsit a nyarat siratva iktatatom a galacsint végleges helyére:
— azért kár, hogy vége a nyárnak...

...az ősz mindig kicsit melankolikus évszak. Nemsokára elszínesednek az erdők, de addig talán jönnek még szép idők. Az első héten mogorva felhőtömegekből ömlik az eső, a nyáriból kesőöszire vált az időjárás. Hirtelen erős kiabalásra leszek figyelmes:
— Krummmpliiiiii!!! Krumpliit vegyenek! — kiabálják az utcán lépésben végigaraszoló teherautók platójan álló izmos felsőtestű fiatalemberek. Libbennek a függönyök, ahogy a kíváncsi háziasszonyok kidugják a fejüket az ablaktáblák mögül. A szomszéd házba nemrég költözött középkorú pár hölgytagjának kíváncsi tekintete fokozatosan egyre csillogóbbá válik, ahogy a zsákokat emelgető árusok idomait figyeli. Végül csak elszánja magát, és megérdeklődi a portéka árát, majd hirtelen visszahúzódik. Nem tudom, hogy a drágaság, vagy a helyre legény nyakába ugró — mitagadás szintén szemrevaló — menyecske okozta-e a csalódast neki. Mindenesetre a krumpliárusok feltűnése is az ősz vitathatatlan jele...

...már pullóverbe kell burkolódzni, egész nap szakad az eső. Lassú zene szól a radióból, odakint csak az őrült szél zúg tombolva, ahogy fejjel megy a fák még dús lombjának, fütyülve kerülgeti a házfalakat. A nyár elvert seregéből egy árva közkatona, egy percnyi napsugár sem melengeti meg a lelket. Én is inkább a nyári fotókat rendezgetem, hogy valami színeset lássak végre az oly' hirtelen ránkszakadt szürkeségben...

...a busz csikorgva áll meg, mozgásba hozva ezzel a nem eléggé biztosan kapaszkodó utasokat. Szitkokkal telik meg a kek bádogdoboz, ezzel is tanúbizonyságát adva anyanyelvünk szinte hihetetlen gazdagságának. Miután összeszedem női retikülöket megszégyenítő összetettségű táskám tartalmát, előre megyek a buszban, megnézni, ugyan már mi történt. Egy ruszki kamionos kissé elmérte a vasúti híd magasságát. A járgány pótkocsijának feléig ki van nyitva, mint egy szardíniás konzerv. Sofőrünk a mellettünk levő sávban álló távolsági járat pilótájával trécsel a BKV es a Volánbusz viselt dolgairól, no meg nem utolsósorban az előtttünk álló Mazdás hölgy figyelemre méltó domborulatairól...

...az éjjel holdfogyatkozás volt, aminek tisztelétere még az égbolt is kiderült. Hűvös az idő, így alaposan beöltözök, majd miután gyorsan meggyőzöm a HIX-Arénán csevegőket, hogy erdemes ily' késői órán a képernyő helyett az égboltot figyelni. Fotócuccostúl, térképestül, zseblámpástúl, bocicsokistúl levonulok a kertbe — mire rögvest be is borul az égbolt. Tevék rettenet bosszús szózatokat az Felhők Urára, miképp az nekem immár megkönyörültetett: pár perccel a látványosság kezdete után eltűnnek a fellegek. Szemérmes csönd van, így a Hold fokozatosan elpirul, ahogy bolygónk árnyékaba vezeti a fizika kérlelhetetlensége. A hangulatot nagyban emeli a csodás színekben pompázó holdkorong mellett a Szaturnusz is. Hajnalodik már, mikor a még mindig megfogyatkozott Hold lebukik a fák mögé, én pedig az első munkába induló szomszéddal találkozok a lépcsőházban...

...élénk harsanással válik le a naptár lejárt lapja, majd a galacsin a papírkosar felé repül. Meglepve nézem a mozdulatom nyomán feltárult oldalon az október feliratot...