Bemelegítő túra: Kishuta — Pálháza

Zempléni ősz

Nyözö, 2006. október 30.

Reggel szép napsütés árasztotta el szobánkat. Örömmel konstatáltuk, hogy elállt az eső, így ki lehet mozdulni és nekivágni a csodálatos hegyeknek.

A lelkesedésünket némileg csökkentette a kint tapasztalt viharos erejű szél, és az alaposan lehűlt levegő. Így a finom villásreggeli elfogyasztása után úgy határoztunk, hogy nem Füzér felé indulunk — a nagyrészt nyílt terepen — az Országos Kéktúra vonalán, hanem inkább déli irányban, Kishuta felé megyünk első sétánkra — hiszen a völgyek és az erdő sokkal védettebb a jeges szél ellen.

Alig pár száz méter után máris előttünk magasodott a csodás panorámát nyújtó Bózsvai szikla. Szálláshelyünk, a Kőbérc panzió is erről kapta a nevét. A vulkáni eredetű kőtömböt kerüli meg a Bózsva patak, ami a határnál folyó Ronyva vizét gyarapítja. Közvetlenül a szikla tövében fut bele egy névtelen kis patak a falu felől. Kishuta felé innen indul Csehországon át (így nevezi a térkép Nagybózsva déli részét, gyaníthatóan cseh származásúak laktak itt valamikor) a kéktúra útvonala.

Kilátás a szikláról a Szemlő-hegytől az innen 10km-re levő füzéri várig.

Megmásztuk a sziklát, de nem időztünk túl sokat a csontig hatoló szél miatt. Gyorsan megnéztük a nyugaton csodás színekben pompázó Szemlő hegyet, az északi irányban a Nagy Milic vonulata előtt lapuló füzéri várat, majd elhaladva a sziklába vájt pincesor előtt nekivágtunk Csehország szélben sustorgó, nyögő fenyőerdejének.

A kicsiny fenyves után nagyon szép gyertyános-tölgyes szakasz következett, a Zemplénre jellemző meredek hegyoldalakkal, mély völgyekkel. Itt elsőre elég könnyen elnézhető a kék jelzés: az út látszólag felfut egy kis gerincre. Az út azonban jobbra egy kersztbe ledőlt fa által elzárt, mély szurdokban fut tovább — és csak pár száz méter után lesz látható az első .

Kisvártatva egy keskeny, szép kis tisztásra értünk ki. Az éjszakai eső miatt minden növényke csodás vízcseppekkel beborítva csillogott. Szerencsére a környező hegyoldalak megvédtek a széltől — így kellemes körülmények között lehetett fotózni egy kicsit. A késő őszi időszakban a nap sem süt túl magasról — így a fényviszonyok is jók voltak.

Innen az út befordul a Szuha-völgyébe. A Szuha-patak nem túl sok vizet vitt most, bár néha hallatszott a csobogása. Negyedóra séta, és némi mohafotós megálló után tűntek fel az első üdülők, majd hirtelen kibukkantunk Kishutára.

A kisvasút állomásánál úgy döntöttünk, Pálháza felé indulunk tovább. Sajnos a vonat már nem járt — két nappal ezelőtt volt az utolsó járat az idén. Ez a tény alaposan átírta a további napok túraterveit, hiszen az erősen megrövidült nappalokba nem nagyon fért így bele pl. egy látogatás a Kőkapuhoz.

Pálháza felé az út műúton vezet, a bővizű (többek között a Szuha is ide ömlik bele a kishutai állomásnál) Kemence patak mellett. Félúton a perlitbánya nem éppen szívderítő látvány, de belátható, hogy valamilyen szinten szükség van erre is. Pálházán a Tölgyfa Vendéglőben elköltöttünk egy finom, bőséges ebédet. Innen megfelelő buszjárat hiányában újabb 3km aszfaltozás után érkeztünk vissza Bózsvára.

Mivel továbbra is szép tiszta ég volt úgy döntöttünk, hogy vacsora után kitelepedünk egy kis csillagfotózás erejéig a sziklára. Ugyan óragépes mechanika hiányában vezetett égbolt felvételek készítésére nem volt lehetőségünk, de mivel innen a füzéri vár éppen északi irányban látszik, így jó kompozíciós lehetőség adódik a csodás táj, és a Sarkcsillag körül forgó égbolt kombinálására. Szép sötét ég van errefelé: az első negyedben levő Hold fénye is kicsit megvilágította a tájat, de így is könnyen látszott a Tejút fénylő sávja.

Készültek állókamerás tesztképek a Fiastyúkról, és a Hercules csillagképben járó SWAN-üstökös is nyomott hagyott már pár másodperces alapoptikás képen. A legkedvesebb képünk erről az éjszakáról talán a 48 perces csillagcsík a Nagy Miliccel és Bózsva házaival

Nézd meg a nap összes feltöltött fotóját! »